[Pool]

Sziasztok!

Örömmel köszöntök mindenkit, aki szentelt pár percet arra, hogy meglátogassa az oldalt és regisztráljon.

Évekkel ezelőtt, amikor néhány barát és korsó sör társaságában kialakult bennem egy kép a jövőről, azt valahogy így képzeltem el... -Veletek. Na persze ez így nem teljesen igaz. A képzeletemben nem volt se neve se arca senkinek. (Nekem se.) Nem azért, mert nem fontos és nem azért mert már nem emlékszem rá, ki-kicsoda. Na jó, azért is, hiszen a tegnapi ebédemre sem emlékszem,hacsak fel nem idézi valaki, aki velem étkezett. Na erről van itt szó! Átéltünk együtt (vagy egymás után) ezt – azt, amit igazán érdemes felidézni. Érdemes tudatosítani magunkban, egymásban azt, hogy mi mind tudunk, érzünk valamit, amit csak az ért, aki közénk tartozik.És itt most nem a meggyűrűzöttek 77 fős társaságára gondolok, hanem arra a párezer hallgatóra, akikben az a közös, hogy mind TAI-sok. Évekkel ezelőtt is tudtam, hogy lesz egy olyan csoport, amelybe akarva-akaratlanul is bele fogok tartozni. Ugyanígy Ti is. Persze azt, hogy ki mennyire lesz részese, mindenki önmaga dönti el...
Visszatérve az ábrándozás gondmentes perceire, amely most már oly távolinak tűnik, mégis aktívan él bennem, megosztom Veletek azt az érzést, ahogy akkor magamban lejátszottatam, hogy lehetséges lesz e az, hogy - egy évtizeddel azután, hogy elkezdem, és ki tudja, hány évvel azután hogy befejezem ezt a szakot – elküldök egy levelet pár embernek, akikkel „csupán” az köt össze, hogy ugyanabba a padba (iskola, vagy kocsma, esetleg mindkettő) ültek, amelyben én, és órákon belül válaszok érkeznek tömegesen, amelyek arról szóltak: „Igen ott leszünk 3 nap múlva Győrben a bulin!” Reméltem, de nem hittem, hogy ez megtörténhet. Megtörtént. - Ugye mind emlékeztek rá!? Tavaly március közepe. Négy nap alatt csődültünk össze egymás hívó szavára, és persze a hírre, hogy találkozhatunk egymással, és volt tanárainkal. (Mégha nem is minddel.) Talán természetes hogy még mindig felkapjuk a fejünket, ha azt halljuk: Kuti Joe (Bocs, Tanár Úr!) beszédet mond. Aki ismeri, és félte annak idején, az tudja mit jelent. Aki nem ismerte az szeretné legalább egyszer meghallgatni a hatásszünetekkel és mesteri fordulatokkal tűzdelt gondolatsorokat. – Ezt sem én találtam ki. Hallottam valamikor 22.30 és éjfél között, hogy sok fiatal „csak” Kutit hallgatni jött a kultúrális estünkre. Persze mindez érthető... Sajnos, mivel a március 14-ei éjszaka minden pillanatának emlékét – többek közt - én sem birtoklom, idén meg kell hogy ismételjük a rendezvényt. – Na erről majd egy másik rovatban...

A tavalyi év sikerén felbuzdulva terjesztettem ezen az úton a TAI-s gyűrű oldalának a hírét is. Remélem, megismétlődik a „küldjük tovább mindenkinek, ha már megvan a címe” hozzáállás mindannyiótok részéről, és napokon belül eljut arra a párszáz, párezer címre, ahol örök TAI-sokra talál!!!


Üdvözlettel:
Pál Gábor